A rehabilitációs és reumatológiai osztályon dolgozók tudnának arról beszélni, hány ember is veszi igénybe az osztályos felvételt és tölt el életvitelszerűen hosszú heteket a fent említett helyeken egyfajta "állagmegóvás" címszó alatt úgy, hogy a kórházi betegellátó osztályt közösségi-szociális élete felpezsdítésére használja,és néhány nem túl megerőltető kezelés igénybevétele után még csillagos ötöst is ad magának egészségfejlesztés tantárgyból.
Miközben a stroke-on átesett beteg, akinek újra kéne tanulni önállóan enni, inni, beszélni, ülni, járni vagy ha azt nem, legalább a segédeszközöket biztonsággal használni, helyhiány miatt a rehabilitáció helyett a krónikus osztályra kerül. Milyen üzenete van ennek a betegek számára?
Számomra az, hogy az ellátás érdekek mentén összeeszkábált szűrőjén pont akkora lyukak vannak, amin kiesik az önérvényesítéssel nem rendelkező kiszolgáltatott és fent marad minden,ami ennek az ellenkezője.
