Hajnali fél kettő egy kórházi folyosón. A tűzjelző hangja szétrobbantja a csendet, azonnali cselekvésre ösztönözve az éjszakás nővért. Hátralöki a székét, ami nagyot csattanva zuhan a linóleumra. Már az jár a fejében, hogy ki gyújthatott rá a betegek közül egy cigire, vagy talán a rozzant hősugárzó gyulladt ki?

Nem.

A folyosón székre állva- nem boldog születésnapot kiáltva- E. néz le rá dühösen, kezében egy csokor lángoló papírvatta, amit a füstjelző érzékelőjével szagoltat éppen.

És üvölti, beleordítva a néma kórházi éjszakába egészen addig, amíg le nem szedik a székről:

Ha én nem alszok, ti se aludjatok, büdös kurvák!